Halcsi.
Igen, 3napja nem írtam egy betűt se, de most írok.
Csütörtök említésre sem méltó nap, megbántam, amit csináltam a lányokkal együtt, és ez senkire se tartozik, csak rám és rájuk.
Pénteken megbeszéltem Szilvivel ezt a csütörtöki napot, bocsánatot kértünk Ginával tőle, de a harmadik személy, Szonja nem akart. Szilvi megbocsátott, aminek nagyon örülök, Ginával fel is mentünk hozzá. Ott Ginával tökre elröhögtünk. Idéztünk szellemet, aztán Szilvi főzőtt zacskóslevest, közbe zenét hallgattunk, RUMADAI! xD
Megszólaltam hogy "Hol a telefonom", mire Gina rámutat az asztalon phenő telefonomra, amiből éppen szólt a zene. Itt szakadtunk. Mikor kész lett a leves, Szilvi szedett mindenkinek, bevitte a sajátját és mi kintmaradtunk Ginával, mert úgy röhögtünk! De már nem tudom, hogy min, de a levest majdnem kiöntöttük. Aztán végre bementünk Szilvihez, megkajáltunk, és zúztunk haza. Péntek csak ennyi.
Szombat. Voltunk mamáméknál, ahol ott volt Ármin, aki tökre örült nekünk. Folyton jött utánam, és Zoét se hagyta békén. Ettem Papa csinálta lángost, ami nagyon finom volt, és jött oda Ármin, hogy "Megkóstolhatom?" Persze irigy vagyok, és nem adtam neki, +büntetésbe kellett volna lennie. Aztán bújócskáztunk, és fodrászosat játszottunk. Majd eljött a hazaindulás ideje. Ármin sírni kezdett, puszi helyett pofont katam tőle, majd meg is akart harapni, de akkor megfogtam a fejét. Aztán mentem ki, felvettem a cipőm, már mentem volna le a lépcsőn, mikor jött Ármin, hogy ad puszit. Oké, kaptam puszit, aztán hazamentünk.
Aztán este régi videókat néztünk. Nővéremről meg rólam. Úgy röhögtem, hogy félrenyeltem a nyálam, és ott fuldokoltam. Nagyon aranyos voltam 2évesen de a rajzolási technikám...segg az égbe xD meg ráfeküdtem lapokra és nyállal rajzoltam. Az asztalon ülve elvettem egy palacsintát, ami szög egyenesen állt a kezembe, összecsokiztam a lábam, majd visszatettem volna, de egy gyors harapás, aztán vissza a helyére.
Egyedül voltam utána itthon, mert anyámék levitték a kutyát sétálni, én meg elmentem fürdeni. "Hideg a víz, fázok, félek és egyedül vagyok itthon." Az előszobából mindenféle hang jött, recsegéstől az ajtónyitásig. Félelmemet hangos énekléssel próbáltam megszüntetni...
Most is néztünk régi videókat, a keresztelőm, a születésem után, az első születésnapom.
Nyappy 0 (≧ ∀ ≦) 0
Patty.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.